Újra itt...

Kihagytam egy kis időt itt a blog szerkesztése közepette, de azért nem tétlenkedtem. Tanítványaimmal kitöltettem a kérdőívet, nem is nagyon lepődtek meg amikor kértem, hogy adjanak számot netezési szokásaikról. Megígértem nekik, hogy tájékoztatom majd őket, hogyan is sikerült. Én már néztem összesített adatokat, és néhol meg is lepődtem. Azt látom, hogy jó sok időt "lógnak" a neten, zömmel napi 4-6 órát, és van olyan aki még ennél is többet. Felmerül bennem a kérdés, hogy ezek a tanulók vajon mikor beszélgetnek a családtagokkal, szüleikkel? Mert ugyebár nyolcadik osztályban 14-ig suliban vannak, mire hazaérnek 15 óra, és akkor még hozzáveszem csak a 4 órát amit neteznek, és már este is van (még a délutáni foglalkozásokat nem is számítom, pedig így felvételi előtt a többségét biztosan érinti). Bízzak abban, hogy a szülő is jelen van legalább 50%-ban akkor, amikor a gyermeke a netre kapcsolódik? Én bízom (legalább abban, hogy megbeszélik az eltel nap eseményeit, és itt néha említésre kerül az internetezés is). Tudom én, hogy szülőnek lenni sem olyan egyszerű (én is gyakorlom).

Látom, hogy a diákjainknak, kivétel nélkül van otthon internet előfizetése, főleg otthonról neteznek. Szülő dolgozik (jó esetben) a gyermek meg otthon egyedül és keresi a lehetőségeket, ahol meg tudja beszélni a napi problémáit, mert hiszem, ha nem a szülővel, akkor valaki mással, de megbeszélik.

Nagyon meglepődtem amikor azt láttam, hogy senki nem böngészi az ismeretterjesztő oldalakat, majdhogynem kimerülnek a közösségi oldalak és a netes játékoknak a használatával. Azt hiszem, hogy ezen változtatni szükséges és én, mint tanáruk megteszem az első lépéseket (egyébként közösen már eddig is látogattunk meg ismeretterjesztő oldalakat).

Azon meg meg sem kellett lepődnöm, hogy a zene és videó letöltése mennyire népszerű. Azt viszont nap mint nap tapasztalom, hogy a letöltött dolgok felhasználására vonatkozó szabályokat mennyire nem tartják be (még ha ismerik is). Ez egyébként a kollégáknál is okoz némi fejtörést :)

Örömömre szolgált az az eredmény, hogy a feladott gyűjtőmunka elkészítése során a net többségénél megjelenik (itt azért érzek egy kis ellentmondást a válaszaikban, mert hát, ha el szeretnének készíteni egy igényes munkát, akkor ismeretterjesztő oldalakat biztosan kell látogatniuk - vagy nem?). Sokan használják (85%) a netet vidónézésre is, azt persze nem tudhatom (csak sejtem), hogy milyen témájú videókat nézegetnek leginkább.

Internet és tanulás? Használgatják, de nem viszik túlzásba. Népszerű a wikipédia, és a projektmunka során keresett anyag, meg ennek során a kapcsolattartás a csoporttagokkal, de segítségkérésre ill. nyelvtanuláshoz nagyon kevesen veszik igénybe az internetet. Egészen meglepődnek a diákjaim, amikor ötödik évfolyamban az internet lehetőségeit boncolgatva eljutunk egy nyelvtanulást segítő oldalra, és még a szavak kiejtését is megmutatja. Úgy látszik gyakrabban szükséges elkalauzolni őket hasonló témájú oldalakra.

Sulinet? -ha én nem használom velük, akkor ők biztosan nem (bevallom őszintén én is nehézkesnek tartom a keresést az SDT tananyagai között, jobban szeretem a realikát).

Tantárgyi felhasználás esetén azt látom, hogy elég szűkös a paletta (pedagógus nyitottságától függően kerülnek a feladatok kitűzére, aki maga is használja a netet, az meri a diákjaitól is kérni a használatát -a tantestületünk nem tartozik a NET-generációhoz).

Jó látni, hogy a család mindennapi életében is jelen van az internetes ügyintézés (útvonal tervezése, vásárlás - eladás, menetrendi információk keresése).

Tanítványim ajánlásában legfőképpen közösségi oldalak és portálok szerepelnek (startlap, origo), és gyakran ezt állítják be kezdőlapnak is (elmondásuk szerint).

Érdekes dolog a NET generációs kérdésre adott válaszaik. A diákok nagy része éppen csak hallott róla (vagy nem is), de mégis megpróbálták megmagyarázni a jelentését. Valahol közel jártak az igazsághoz (az egyik azt írta, hogy a fiatalok ebbe születtek bele és a gépen, neten nőttek fel).

Azt is megtudtam, hogy mennyire tartják hitelesnek a neten látottakat. Örülök, hogy mindenki fenntartással fogadja, azt látom, hogy megnézik melyik oldalon olvasgatnak (nekik is van megbízható és nem megbízható oldaluk), és még ekkor is megbeszélik nagyrészt társaikkal, de némelyik a szüleikkel is az olvasottakat.

Megerősítettek abban a hitemben is, hogy a pedagógiai módszertár megújításában igenis ott a helye a számítógépnek, az e-learningnek. Kiderül, hogy igénylik, igényelnék a számítógép használatát más tantárgyak esetében is. Talán a használatát gátolja az a tény, hogy iskolánk nem rendelkezik interaktív táblával, és a mobilizálható számítógépek, projektorok száma is konvergál a nullához (sajnos). Ígéretet folyamatosan kapunk, hogy beszerzünk, meg hogy már szállítják is, de aztán mégsem. Ötletet szívesen veszek a megoldásra, vagy csak arra vonatkozóan ki milyen pénzből szerezte be :)

Chat-elést leginkább szórakozásra használják a diákok -kellemes időtöltésnek vélik. Néha azért segítséget is kérnek egymástól, tanulásra (pl. ha nem írják fel mi volt matekból a házi, vagy a hiányzó tanulók is kérnek így segítséget). Érdekes dolognak tartom, ezért leírom, hogy egyik tanítványom továbbra is kapcsolatban van egy olyan osztálytársával, akik kiköltöztek külföldre (munkavállalása miatt, így ő magántanuló lett). Tájékoztatja, hogy hogyan haladnak a tananyagban, és mi történt a suliban. Szerintem ez szép példája a chat használatának.

Meglepő és tanulságos az az adat, hogy diákjaim milyen magabiztosnak vélik magukat a veszélyek kiszűrésével kapcsolatban (85% azt válaszolta, hogy ő képes megkülönböztetni a nem neki való, veszélyes, durva dolgokat), és egy tanuló gondolja csak úgy, hogy a szülőnek lenne a dolga (legalábbis része legyen benne), hogy segítsen valamilyen módon. Megkérdezésem alapján az otthoni számítógép használata senkinek nincs korlátozva (nagyon rossz fát kell tennie annak a tűzre akit korlátoznak, de őt inkább eltiltják bizonyos időre).

Rangsorba állítva kedvenc teendőiket az interneten elsők között van a kedvencek böngészése és a zeneltöltés valamint a chat használata, a fórum és a blog használata pedig elenyésző (lehet, hogy ez még ennek a korosztálynak korai? -szerintem nem). Eldöntöttem, hogy szánok egy kis időt rá és megmutatom nekik a blog létrehozását, aztán kíváncsian várom, hogy mit hoznak ki belőle. Ha még itt leszünk, akkor közzéteszem :)

Biztató az a tény, hogy bár diákjaim használnak multimédiás anyagokat, de a tanár szerepét nem szeretné mellőzni az oktatásban. Ez azt jelenti, hogy szükség van ránk pedagógusokra (de milyen minőségben) !?

Legyen ez a végszó (gondolkodásra ösztönző)!