Konferencia után...

Tegnap megtörtént az első "hangos találkozásunk" ami talán egy kicsit hangosabbra sikeredett mint gondoltuk (nagy volt a visszhang). Aztán csönd lett, de folytattuk. Elég nehéz volt számomra követni az eseményeket (szimultán 6 emberre figyelni, most ki válaszol kinek és ki is kérdezte kitől), de belejöttem -megjegyzem a diákjaimnak ez a természetes. Lesz még folytatás...

Nézegetem itt a "sorstársak" írásait, és nem győzöm dícsérni őket. Annyira jól tudják színesíteni a blogjaikat a képekkel, gondoltam én is teszek ide egyet. Kipróbálom Nem is tudom miért pont ezt, szerintem nincs jelentősége, vagy mégis (a foglalkozás).

Közben olvasom Orbán Gyöngyi publikációját is az olvasásról. Szókratész intelemivel kapcsolatban von párhuzamot az írás és az internet (video) között. Sok kérdést felvet bennem! Valóban rájöhetünk hol is itt az igazság? Ki a felelős azért mert nem olvasnak a gyerekeink? Hiszen mi tanítjuk őket, mi pedig azt szeretnénk, hogy olvassanak!? Sokszor már ebben is elbizonytalanodok. Lehet, hogy inkább a "butítás" a cél? Nem tudom. Szeretném hinni, hogy nem rajtam múlik a jövőjük, és az új korban az új kihívásoknak éppúgy meg tudnak felelni, mint ahogyan azt szeretnénk. Az olvasási igénynek (vágynak) valahogy belülről kell jönnie, persze ezt a vágyat azért fel kell ébreszteni, folyamatosan éberen kell tartani.

Azt hiszem megint oda jutok ki, hogy a MOTIVÁCIÓ az amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Tanulás közben újabb feladatba botlok. Látogassak el a www.ziizo.com oldalra. Ez egy olyan portál, amelyen tutorokat (tanulást támogató személy) választhatunk magunknak a minket érdeklődő témákhoz. Sajnos minimális angol tudással rendelkezem, így nagyon nem mélyültem el benne (amit észrevételezek, hogy az óradíjak elég jók, ha az ott megjelöld dollárban megadott összegek azt mutatták. Sőt még azt is észrevettem hogy az egyik online tutornak 174 tanítványa van. Kíváncsi lennék, hogy segít ennyi hallgatójának -még ha nem is egyszerre tanul mindenki).

Én minden további nélkül igénybe vennék ilyen szolgáltatást (ha érteném), de azért természetesen megnézném előtte a diákok véleményét. Hogy zsákbamacska? -de csak addig, amíg egy-két tanítvány nem mond véleményt a munkájáról. Azt hiszem a neten még inkább, bátrabban nyilvánítunk véleményt. Azt hiszem magam is szívesen kipróbálnám ilyen helyzetben. Egy - két tanítványt bevállalnék (kollégák szoktak online segítséget kérni), tapasztalatszerzésnek mindenképpen. Ha bejönne, még lehet, hogy ebből meg is tudnék élni?

És amit itt tanítanánk, az csak a saját anyagaink lehetne? Egyben tananyagszerkesztőnek is lennünk kellene? Erre jó a Creative Common használata. Egy-két jó ötlet a témában, és máris beindul a fantáziám (mondjuk nem így hajnal felé). A saját szellemi termékek felpakolásával sincs semmi gondom, persze ha sajátjaként jelölné meg valaki, az már egy kicsit bosszantó. A diákjaimtól is folyamatosan kérem, hogy jelöljék meg a forrást, ahonnan szerezték az "alapanyagokat". Én már ezzel is megelégednék, ha ez napi szinten általánossá válna. Anikó említett egy olyan oldalt, ahová pedagógusok töltenek fel anyagokat és minimális díjazásért bárki letöltheti (természetesen nekem is megvan ez a lehetőségem). Sajnos a hely nevére most nem emlékszem, de valahová feljegyeztem. Már nagyon gondolkodni sem tudok, megyek aludni.