Az elektronikus könyvtárba látogattam, megkerestem Kulcsár Zsolt tanulmányát (sőt már olvasgatom is, nem mondom, hogy könnyen emésztem, de átrágom magam rajta). Nem is erről, hanem a könyvtárról, mint a tanulást segítő "eszközről" ejtenék néhány gondolatot. Nem tudom, mennyire népszerű a fiatalok körében ez az oldal (az én diákjaim egyike sem jelölte meg, hogy ajánlaná valakinek), de én mindenképpen megtenném, hogy búvárkodjanak benne. Amikor az iskolában készültünk a népmese napjára, innen ajánlottunk a gyerekenek könyvet, és a kitűzött feladatokat csak akkor tudták megoldani, ha ellátogattak erre az oldalra. Biztosan tudom, hogy akkor meglátogatták, de azóta... Azt gondolom, hogy még mindig jobban szeretünk papír alapú dokumenteket olvasni (magamból kiindulva), a gyerekek esetében is látom, hogy inkább kinyomtatják a szükséges részeket, ha olvasniuk kell (persze egyre kevesebbet, legalábbis kötelezőt). Én nem is szeretem ezt a "kötelező" megjelölést -bocsánat a magyar szakos kollégáktól, de az biztos, ami kötelező az a diák számára ellenérzést vált ki (legtöbbjükből). Találóbb lenne az ajánlott irodalom, és hátha akkor...
Egyébként a hangos könyveket tudom ajánlani azon diákoknak, akik végképp nem szeretnének olvasni (rápakolja az mp4-re és bárhol hallgathatja - ez egy lehetséges megoldás, amit érdemes kihasználni).
Szia Attila! Magyarszakos létemre én is utálom a kötelező olvasmány szót. Még rémlik valami, hogy anno én is mennyire utáltam....
VálaszTörlésA hangosköny szerintem nagyon jó dolog. De saját magunk is készíthetünk - én pl.szoktam olyat, hogy hangosan felolvasom a tankönyvet, vagy jegyzetet, és utána bárhol hallgathatom az mp3 lejátszóból (kocsiban, főzés közben, vagy amíg várok valahol..) és így akkor is tudok tanulni, amikor amúgy "nem lenne időm". És elég ha egy ember felolvassa a jegyzetet/könyvet mert oda lehet adni másnak. Nem tudom ez mennyire tetszene a ti diákjaitoknak...
VálaszTörlés